Wonder?Woman

Egy kollekció összeállításának pillanatképei a színfalak mögül

Június végén íródott a legutolsó bejegyzésem, majd a nyár, és vele együtt egy hosszabb szünet következett. Eseménydús hónapok állnak mögöttem, és már meg sem tudnám számolni hány alkalommal gondoltam rá, hogy milyen jó lenne újra írni, megosztani veletek mindennapjaim divathoz kapcsolódó emléktöredékeit. Aki szerelemből, mindenfajta kötelességtudat nélkül, kreatív szellemben ír az tudja, ha az élet bármely területén “nem klappolnak” a dolgok, akkor kínkeservesen születnek meg a szavak, sorok és fonódnak össze érzelmi töltet nélküli szöveggé. Ezt pedig szerettem volna elkerülni.

Tavaly nyáron Lisszabontól délre, az Atlanti-óceán fodrozódó hullámait néztem és tudtam, hogy hamarosan nagy fordulatot vesz az életem. Akkor és ott vettem egy mély levegőt, és tudat alatt felkészültem minderre. Fordulatokkal teli időszak vette kezdetét: Manó bölcsis lett, mi pedig csak ámultunk hogyan válik napról-napra, hétről-hétre egyre önállóbb kisfiúvá a kisbabából, aki korábban legfeljebb órákra távolodott el tőlem; a divat nálam hóbortból szenvedéllyé vált, majd pedig hivatássá életem első olyan munkahelyén, ahova mindennap jókedvűen érkeztem meg, és amelynek annyi sok feledhetetlen emléket köszönhetek; az iskolát számtalan igazolatlan órával ugyan, de elvégeztem; terveztem egy esküvői kollekciót, – és csak, hogy legyen mire felvont szemmel visszakérdezni – egy kosárlabda mezkollekciót is, amiben a nyáron a válogatott ifjabbik tagjai feszítettek.

Aztán eltelt egy újabb év, én pedig ismét ott ültem ugyanazon a sziklán – mert Portugália már gyakorlatilag első számú uticélunkká vált -, lábfejem belefúrtam a porszerű luzitán homokba, és megint éreztem a változás szelét, még úgy is, hogy jó ideig nem is akartam tudomást venni róla. Most először – jó értelemben ugyan – de sodródtam az árral, és hagytam, hogy kijelölje nekem a következő állomást. Világ életemben nehezen engedtem el dolgokat, embereket, tárgyakat, élethelyzeteket, és ez most sem ment másképp. Már egy hónapja új munkahelyen, új környezetben bontogatom a szárnyaimat, és nézek szembe az eddig tapasztalt legizgalmasabb kihívásokkal.

Milánó az elmúlt időszakban – már csak a divathetek miatt is – a legsűrűbben emlegetett városok közé emelkedett, legalábbis a divatszakma képviselői, kedvelői számára. Amikor a bőröndömet készítettem össze a közelgő üzleti útra, gondolatban végigsétáltam a Dómot balról ölelő utcán, a Corso Vittorio Emanuele II-n, messzire hessegetve az emléket, amikor annak idején ugyanitt minden ingó értékemtől megfosztottak, mert még ez sem szeghette a kedvem attól, hogy újra ugyanazzal a lelkesedéssel érkezzek a városba mint 8 éve ilyenkor. Azzal az apró különbséggel, hogy ezúttal a városnézés nem képezte a program részét, ellenben olyan mennyiségű ruhát, kiegészítőt, showroom-ot és üzletet láttam két nap leforgása alatt, mint talán eddig összesen. A TWINSET Budapest idei téli-, valamint a következő év tavaszi- és nyári kollekcióját válogattuk össze, ami első pillantásra a gyár méretű helyiséget pásztázva szinte lehetetlen küldetésnek tűnt, majd ahogy teltek az órák, és azzal párhuzamosan az állványok, szép lassan kezdett összeállni. Az igazi kihívást az jelentette, hogy háttérbe tudjam helyezni a saját ízlésem, és megpróbáljam más nők, vagy épp egy más korosztály szemével nézni a kiválasztott darabokat, a majd egy évvel később várható trendeknek megfelelően.

Az üzletekben mindebből már csak egy szépen elrendezett kollekció köszön vissza, de ami mögötte van, talán sokkal izgalmasabb, én pedig igyekeztem a nagy sietség közepette is dokumentálni, amit csak lehetséges. Az eddigi legnagyobb kreativitást igénylő feladat volt, egy új életszakasz kezdő állomása.

 image image image image image

Első ízben végiglátogattuk a város összes Twinset boltját, ötletek és inspiráció után kutatva, mert bár sokat számít az elméleti tudás, a közeg, amelyben a brand született és vált számtalan nő kedvencévé, ennél sokkal többről mesél.

image image image image image image image

Ezt követően a showroom-látogatás már csak hab volt a tortán. Ember legyen a talpán, aki itt percek alatt feltalálja magát. Végeláthatatlan sorok, fazonok, színek, minták és persze ne feledkezzünk meg a kiegészítőkről sem. A hely, ahol valakik, valamiért már tudják, hogy mit viselsz jövő nyáron… 🙂

image image image image

 

Ha tetszett az írás, és szeretnéd nyomon követni a Wonder?Woman blog eseményeit, a blog Instagram, valamint Facebook oldalához itt tudsz csatlakozni.

Üzenet/Együttműködés: wonderwomanblog@yahoo.com

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Várlak sok-sok szeretettel! 🙂 Hétköznap nap közben általában ott vagyok, de írj ha már látod, hogy tudnál jönni, örülnék neked! :*

  2. Lazlety Tugyi Pons says:

    Enci hát én erről az írásról lemaradtam :O Tudtam az IG alapján, hogy új helyen dolgozol, azt viszont nem, hogy írtál is róla.
    Nagyon sok sikert kívánok neked! Mondjuk megilletődtem amikor megláttam, hogy nyílt egy Twinset Budapesten. Annyi “kötődésem” van hozzá, hogy amikor 6 éve Milánóban jártam lefotóztam a kirakatot,mert nagyon tetszettek azok habos, rózsás lámpák. Ezek, látom azóta is maradtak :))
    Sok-sok sikert és izgalmas kihívást kívánok az új helyeden ha arra járok biztos benézek hozzád! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!