Wonder?Woman

A kiegyensúlyozottság igazi titka

Ma reggel, miután Manót leparkoltam a bölcsiben, tíz perccel később már a reggeli rohanásban elfeledett kávémat kortyolgattam az erkélyen, csukott szemmel, arcom a nap felé fordítva. Csak kis idő elteltével vettem észre, hogy önkéntelenül is mosolygok. Úgy éreztem magam, mint aki mély téli álomból ébred.

Az elmúlt néhány napban a notebookom a táskám mélyén pihent. Néhány üzenetre válaszoltam ugyan a telefonról, de szükségem volt egy tollvonásnyi nyugalomra, hogy újra fel tudjak töltődni. Már nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen, de szinte az egész hétvégét főzőcskézéssel, filmezéssel, játékkal, és hatalmas sétákkal töltöttük, hármasban.

A bloghoz tartozó képanyag készítése során az elmúlt hónapokban úgy hozzászoktunk az esős ködös időhöz, hogy a legutóbbi alkalommal szinte meglepetésként ért minket az itt-ott előbukkanó napsugarak játéka. Az első utcai stílusú fotózás óta elkezdtem más szemmel nézni a várost. Keressük az izgalmas utcarészleteket, különleges falakat, háttereket, és minden egyes alkalommal rá kell döbbennem, hogy mennyire kevés figyelmet fordítunk mindarra a szépségre, ami nap mint nap körülvesz minket. Milyen sokszor vágyunk másra, sóvárgunk olyasmi után, aminek mindössze néhány szeletét látjuk az egészből, és közben elfelejtjük megélni azokat a dolgokat, amiket nekünk szánt a sors.

Múlt héten olvastam egy fantasztikus írást a témában Steiner Kristóftól, ami annyira tökéletesen felvázolta ezt a folyamatot, hogy teljesen a hatása alá kerültem. Három olyan bloggerrel beszélgettem róla, akik hazai viszonylatban kimagasló olvasottságot tudhatnak maguknak, ami egyrészről szép teljesítmény, másrészről viszont azt is jelenti, hogy számolniuk kell a kéretlen véleménynyilvánításokkal. Szögezzük le, hogy van építő jellegű kritika, észrevétel, ami sok esetben segíti a bloggert, viszont szép számmal akad ennek a szélsőséges formája is, amikor valaki a saját negatív érzéseit, félelmeit igyekszik virtuális formában kiadni magából.

“Alapvetően a féltékenység nem más, mint képtelennek lenni arra, hogy megbecsüljük, amink van.” /Karen Berg/

Nekem sem estek jól az első ilyen hozzászólások, de mára már egyre inkább sikerül mögé látnom. Fotók, gondolatok formájában egymás életének részleteit látjuk – és mert az emberi természet velejárója , megpróbálunk teljes képet alkotni belőle, ami messze áll a valóságtól. Olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel az illetőt, amivel egyébként nem is feltétlenül rendelkezik. Az említett bloggerek szép számmal sorolták ezeket az eseteket, és láttam, hogy mind a mai napig érzékenyen érinti őket. Csak a saját példámból kiindulva tudom, hogy néhány outfit-fotómat visszanézve én is máshogy látom magam. Hiszen a képen nem látszik, hogy aznap rosszkedvűen keltem fel, vagy a a villamoson utazva a heti feladataimon idegeskedtem, hogy vajon képes vagyok-e 100%-osan elvégezni őket, és azok a hosszú percek sem, amikor önbizalomhiánnyal küzdök – mert ilyen is előfordul, és nem is ritkán. Nem, ezek mind lemaradnak.

Amikor a pozitív életszemléletről írok, az nem azt jelenti, hogy minden tökéletesen rendben van körülöttem, sokkal inkább azt, hogy a jelenlegi helyzetből, mindabból, ami adott, megpróbálom kihozni a maximumot, úgy hogy közben előre tekintek.

 

IMG_95032

 

Ruhák, kiegészítők: MoNa Woman

Fotók: Éva Halász Photography

 

IMG_94541-2 IMG_94551-2 IMG_94641-2 IMG_94771-2 IMG_94811-2 IMG_94901-2 IMG_94931-2 IMG_94951-2 IMG_94971-2 IMG_95161-2 IMG_95151-2

Ha tetszett az írás, és szeretnéd nyomon követni a Wonder?Woman blog eseményeit, a blog Instagram, valamint Facebook oldalához itt tudsz csatlakozni.

Üzenet/Együttműködés: wonderwomanblog@yahoo.com

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Weber Ágnes says:

    Köszönöm a gondolataidat! SZÉP példa vagy arra, hogy egy szép nő gyakran okos is!

  2. Pálné Zavanyi Éva says:

    Nagyon jó ez a szemlélet 🙂 Csak így tovább!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!