Wonder?Woman

Amikor minden törik, szakad vagy szétesik…babás hosszú hétvége

Már két napja, hogy véget ért a rövid pihenésünk, és meg kell állapítanom, hogy bizony nagyon hamar hozzá tudnánk szokni a jóhoz. A hosszú hétvége átka, hogy utána még napokig kóvályog az ember, emészti az élményeket és a szeme sarkából lesi a naptárat, vajon mennyit kell még aludni a következő hétvégéig. Mindazon napi tevékenységeket, amelyeket már természetesnek vettem, hogy el kell végeznem, most valaki más vállalta át helyettem: a takarítást, a mosást, vasalást, és talán a legfárasztóbbat, a főzést. Belehuppanni a ropogós, keményített, hófehér ágyneműbe; beburkolózni egy puha szállodai köntösbe; gondtalanul sétálni egyet a folyóparton a kora tavaszi, bár kissé csípős időben, mind azon feledhetetlen pillanatok közé tartozik, melyeket egy wellness-hétvége tartogathat.

10270124_10203525380115697_79064993_n

Ugyanakkor van még valami, amit mindenképp a feledhetetlen pillanatok közé sorolnék, az pedig nem más, mint a potom három-négy órás összepakolás, elindulás, ami az egész utazást megelőzte. Gondolkoztam, hogy megosszam-e teljes valójában, mert annyira kabaréba illő volt, ugyanakkor eszembe jutott, hogy nyilván nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyenkor hasonlót élnek át, talán többen magukra ismernek. Mivel korán szerettünk volna indulni, és természetesen semmi sem volt előző napról összecsomagolva, úgy terveztem, hogy amíg Manó alszik, a holmi nagy részét összeszedem, mindketten elkészülünk, aztán egy etetés-pelenkázás-öltöztetés rituálé után indulhatunk is. Gondolom mondanom sem kell, hogy semmi nem történt úgy, ahogy elképzeltem…Manó a zaklatott éjszaka után még zaklatottabban ébredt, és nagyon korán, viszont nem volt éhes, így újabb tervet szőttem, gondoltam megpróbálom elhúzni az etetést, így az autóban majd alszik, tehát kihoztam játszani. Az első sokk akkor következett, amikor a nagy kavarodásban beslisszolt a fürdőbe és a gondatlanul a kád szélén elhelyezett üveg szappantartót darabokra törte. Szerencsére nem lett belőle nagyobb baj, még tetszett is neki, viszont kismillió darabra esett szét, amit nem kevés időbe telt maradéktalanul eltüntetni. Ezt már a járókában várta ki, ahol azt játszotta, hogy felállt, majd lehuppant a popsijára, amit az esés minőségétől függően hol kacagással, hol sírással nyugtázott. A harmadik ilyen akciója után csak annyit vettem észre, hogy a járóka telis-tele van átlátszó zselével. Azt a pár percet, amíg rájöttem, hogy a zselé a pelenkából származik és nem valamilyen tartósítószert kaparintott meg valahonnan, senkinek sem kívánom…Tehát gyakorlatilag fürdetés következett, mert annyira nehéz volt a ragadós anyagot Manóról eltávolítani. Az idegeim már épp kezdték felmondani a szolgálatot, amikor a férjem elindult, kezében az üvegcserepes, pelenkazselés szemeteszsákkal, ami természetesen az előszoba közepén szétszakadt és a teljes tartalma ott terült szét a kövön…

10268374_10203525421396729_1568989473_n

A kis intermezzo után, több mint két órás késéssel végre sikerült elindulnunk, és kisimítani a ráncokat a homlokunkon. A konklúzió elég egyértelmű: a spontán előkészületek már nem működnek, mint régen, mikor kettesben nekivágtunk egy balatoni túrának, muszáj mindent a legapróbb részletig megtervezni, bármilyen feleslegesnek tűnik is elsőre, sok bosszúságtól kíméli meg magát az ember. A hotel egyébként, ami a Szigetközben, hatalmas vízparti területen helyezkedik el, gyakorlatilag minden előzményért kárpótolt, arról nem beszélve, hogy a “baba-barát” jelzőt minden joggal érezhetik magukénak. Pár napos utazás esetén rengeteget számít, ha nem kell kiságyat, ágyneműt, kádat, etetőszéket magunkkal cipelnünk, hanem minden ott vár minket helyben.

Ugyanakkor tele vagyok kék-zöld foltokkal, és még mindig küzdök az izomlázzal, ugyanis Manó a lehető leganyásabb időszakát éli, ami magában foglalja anya egész napos kalapálását is. 🙂 A pancsolást egyébként hihetetlenül élvezte, hatalmas sikongatások közepette játszott a babamedencében, és rótta a köröket a beülős úszógumiban. Egyedüli hátránya a nap folyamán felgyülemlett rengeteg új információnak, hogy éjszakánként átlag háromszor ébredt fel, amit utólag azért én is érzek magamon.

10268337_10203525377475631_1203272755_n

10264524_10203525377555633_1011499411_n

10287225_10203525382595759_693935565_n

A reggeli és az esti svédasztal kimeríthetetlen választékát, és ennek okán felszaladt dekákat a férjem és én is érezzük, bár ő annyival szerencsésebb, hogy valamelyest rá is fér, én viszont ma kénytelen leszek a napi futás-mennyiségemet megemelni, hogy szépen ledolgozzam. A reggeli nutellás pirítós kivételével egyébként igyekeztem odafigyelni, leginkább csirkemellet és isteni grillezett zöldségeket ettem (egy kis tartármártással), de tény, hogy többet, mint az átlag hétköznapokon. Emellett azt gondolom, hogy kikapcsolódni nem minden hónapban megy el az ember, ilyenkor ki kell élvezni az ízeket, egy kis édesség, késői vacsora belefér, ha utána visszatérünk a megszokott étrendünkhöz.

10264338_10203525380275701_1436647082_n

10264329_10203525380235700_2038320251_n

10250957_10203525380155698_759615733_n

10268305_10203525380075696_715844219_n

968016_10203525377355628_361066840_n

967737_10203525377435630_546533252_n

Hazaúton dacolva a hűvös széllel még tettünk egy rövid sétát Győr belvárosában, de a további kirándulós terveinket galád módon keresztülhúzta az időjárás. Hiába, minden azért nem jöhet össze.

Múlt héten indultam egy húsvéti receptversenyen, egyelőre eredmény még nincs, de a receptem már felkerült az oldalra, ha minden a terveim szerint alakul a holnapi bejegyzésem témája lesz, hátha másokat is inspirál, akik ötlet híján lennének a hétvégi vendégvárást illetően.

Ha tetszett az írás a Wonder?Woman blog Facebook oldalához itt tudsz csatlakozni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!